A VÁCI EGYHÁZMEGYEI ZSINAT FÓRUMA
BejelentkezésRegisztráció

Vissza a témákhoz Sajátos ellátást igénylő csoportok

7. SAJÁTOS CSOPORTOK PASZTORÁCIÓJA

KÓRHÁZ – SZENVEDÉLYBETEGEK – ALKOHOLISTÁK – BÖRTÖN

 

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

 

1. A „sajátos csoport” jelentése gyakran: „majd, ha lesz rá időnk, akkor foglalkozunk vele!”, azt hisszük, perifériális, ritkán előforduló helyzetekről van szó. (Melyik csoport, réteg nem fordul elő a plébániánkon? Szerintem nem valósak ezek a problémák? Keveseket érint? Van-e ezeknek helye a plébániánkon?)

 

2. A sajátos csoport általában sajátos szaktudást is igényel. (Pl. az alkoholizmusra nem lehet sablonos aszketikus tanácsokat adni szentgyónásban vagy „lelkibeszélgetés”-ben. (A plébániát vezető mindenhez ért vagy elfogad, igényel segítséget?)

 

3. Minden plébánián legyen valamilyen „minimum”, ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. (Plakátok kihelyezése, felhívások közvetítése, plébániai kapcsolattartó – akit valóban érdekel, esetleg ért hozzá – , csatlakozás, önkéntesek az egyházmegye szakpasztorációs csoportjaihoz, helyi felvilágosítások, csoportok.)

(Ki lehet megfelelő szakember, segítő a plébánián? Milyen helyi programokat tudunk elképzelni?)

4. A területeken dolgozó szolgálattevők, önkéntesek lelkisége, szaktudása, emberi érettsége nagyon fontos! (Ezekre a szakterületekre milyen embereket küldünk magunk közül? „Oda ő is jó lesz”?)

5. „Háttérimádkozók”, ima-alkalmak fontossága. („Ha már mást nem tudok tenni, legalább ezt”-?)

6.  Mit vár egy-egy egyházközség az egyházmegyétől? (Olyan ötletek, amelyek megvalósíthatók és a megvalósításában részt is tudunk venni!)

 

Kapcsolódó szakpasztorációs oldalak:


Alkoholbetegség          http://kaszlelkikozpont.hu/

Börtönpasztoráció        http://mecses.vaciegyhazmegye.hu/

Drogpasztoráció          http://vaciegyhazmegye.hu/drogpasztoracio.html

Kórházlelkészség         http://korhazlelkesz.hu

 

 

KÓRHÁZI PASZTORÁCIÓ

2004 nyarától működik a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata, amely egységes szervezést, koordinációt jelent, és az országban egyedüliként létrejött lelkigondozói – önkéntesi hálózatot. (12 kórház, kéthetente újabb 6000 beteg, 15 lelkigondozó – külön szakma!, 70-80 önkéntes.) Lelkigondozóink fizetését az egyházmegye biztosítja – teher, függetlenség, szolidaritás az egészségüggyel.)

 

Lelkigondozók, kórházi lelkigondozás

Segítő szakma – külön végzettség! (Folyamatosan fut be hozzám alkalmatlan emberek ajánlása. („Betegekkel beszélgetni ő is jó lesz!” – a lelkigondozó a másik életében, döntéseiben vesz részt, életének határhelyzeteinél van jelen.) A lelkigondozó közvetett evangelizációt végez, nem ministráns. (Elsősorban nem az a feladata, hogy a papokat kísérgesse, áldoztasson vagy különféle vizsgálatokhoz protekciót szerezzen!) A betegek többsége számára az egyháznak a szenvedők felé forduló arcát mutatja meg! Amit sose fog elmondani a papnak, a lelkigondozónak elmondja. (Nem kioktatást, elítélést kér.) Különféle problémák tisztázása kapcsán előkészítheti a szentségfelvételt.

Segít a közös szolgálatban, ha a lelkigondozó kap jelzést a kórházba érkező betegről. Tud segíteni a visszajelzésekkel.

 

Beteglátogató önkéntesek

Akárkit nem szabad ráengedni a betegekre – van azoknak éppen elég saját bajuk! (Olyan kántort, sekrestyést, különféle lelkiségek képviselőit – akik máshol már bizonyították alkalmatlanságukat.)

 

Kórházi szentmisék, áldoztatások, betegellátások.

Nem alapvetően papok létszámának kérdése kellene, hogy legyen.

-          Aki évtizedeken át hűségesen járt templomba, egyházadót fizetett stb, nem érdemli meg, hogy most mellette legyünk?

-          Ha valamelyik paptestvér nem vesz részt a kórházi szentmisékben, szentségi ellátásban (sértődöttség, lustaság, nem látványos szereplés a betegek között lenni), a többinek több szolgálat jut!

-          Kórházi szentmiséken olyanok vannak, akik régen nem tudtak eljutni, akik valamibe kapaszkodni szeretnének, akiknek ez az egyetlen „program”, akik csak ilyenkor tudják betegségüket egy kicsit feledni, stb.

-          Hétköznapi szentmisén előfordul, hogy tíznél kevesebben vannak. Kórházi misékre jogosult vagyok tömegeket várni?

-          Kórházi szentmise: nem vasárnapi mise-pótló, hanem Jézussal találkozás lehetősége.

-          Diakónusok, akolitusok bekapcsolódása! (A feladatra alkalmasoké.)

-          Ha apám, anyám, testvérem lenne ott? Ha én lennék ott?

Kérdés mindenkinek:

Miben és hogyan tudok, szeretnék részt venni a kórházi szolgálatban?

 

További kapcsolódó anyagok:



Mellékelt dokumentumok:
Katolikus_Alkoholistamento_Szolgalat_1.pdf
Bortonpasztoracio_1.pdf
Katolikus_Alkoholistamento_Szolgalat_3.pdf
Katolikus_Alkoholistamento_Szolgalat_2.pdf
Szenvedely1.pdf
Szenvedely2.pdf
Bortonpasztoracio2.pdf

Mikesy György
1. 2014-03-22 18:36:34
Ebben a zsinati témában nincs feltüntetve a fogyatékos személyek csoportja, sem a „sajátos csoportok lelkigondozásában” és sem a „sajátos csoportok pasztorációjában”, mint kategóriákban.

Így a reakcióm kettős jellegű lesz.

Az első:
Ez önmagában is üdvözlendő, hogy nem látom, hogy felkerült volna a fogyatékosok csoportja a fenti csoportok egyikében sem!

Látszólag azt feltételezve, hogy a fogyatékosok teljes egészében jelen vannak a magyar katolikus egyház életében.
Hiszen maga a fogyatékosokkal kapcsolatos látásmód és velük – egyéni, ill. közösségi szinten - való együttélés szükségszerűen magában horizontális szemléletet is.

Akár liturgiai (templomi) közösségben, „épekkel” együtt, nem egymás mellett megülik a Krisztus szent titkainak való méltó (!) megünneplését, azaz akkor méltó, ha ott vannak a fogyatékosok is (!!), ez legyen kihívás minden katolikus számára!

Akár plébániai közösségben, ahol szintén együtt vannak, megint nem egymás mellett, amit láthatunk pl. családosoknál, szolgálattevőknél, elváltaknál, nőknél, stb., így társadalmi érzékenységben szociálisan is átalakulnának a plébániai közösségek Isten nagyobb dicsőségére, hiszen a fogyatékosoknak tulajdonított (kell, hogy tulajdonítsunk(!)) üdvtörténeti szerepük van Krisztus istenfiúságának, ill. isteni hatalmának bemutatásában.



Mikesy György
2. 2014-03-22 18:41:34
(folytatás)
Akár bármelyik zsinati témákban ők úgy vannak érintve, mint pl. családosok, szolgá-lattevők, nők, stb.

Akár olyan zsinati témákban, pl. evangelizáció, liturgia, katekézis, stb. amelyben ők is az érintettek, feltételezve, hogy ez hosszú távon szakpasztorációk közreműködésével, sorstársak bevonásával történik. Figyelembe kell venni a váci és többi egyházmegye teherbíró képességét, azaz szakpasztorációk működtetése a magyar egyházmegyék együttműködésével megvalósítható a Magyar Katolikus Püspöki Kar égisze. Egyházmegyék is delegálhatnak sorstársakat szakpasztorációkba.
Viszont a váci egyházmegyei zsinat a fenti témákban irányt adhatnak.

Akár – a katolikus világegyházhoz hasonlóan - szerepükhöz jutnak az őket érintő kérdésekben, és akár pl. látássérültek, mozgássérültek és hallássérültek, stb. (mint sajátos életvitelűek) csoportját vezethetne egy látássérült, mozgássérült, ill. hallássé-rült, stb. vallásgyakorló hívő, így felértékelődnek a szerepük is az egyház életében is, így az egyház velük együtt hatékonyabban tud evangelizálni sorstársak felé és fogyatékos hozzátartozókkal együtt élő családok felé.




Mikesy György
3. 2014-03-22 18:47:17
(folytatás)
Ezzel a Vatikán (a magyar katolikus egyházon, ill. magyar püspökségeken keresztül) is teljesíti a rá vonatkozó nemzetközi (EU, ENSZ, UNESCO, stb.) kötelezettségeket. Többek közt legfontosabb „semmit rólunk nélkülünk” direktívát, azaz helyettük nem döntenek az „épek”, ahol felettük (fogyatékosok felett) „épek”, ill. „ép” szolgálattevők, hívők nem „atyáskodnak”, hanem elismerik a fogyatékosok emberi méltóságához való és önálló élethez való jogát.

Ezzel a lépéssel egyet léphetnek az egyház üdvtörténetében, a krisztusi boldogságban, amiért nem botránkoznak Krisztusban, (Máté 11.6, Lukács 7.23.), amikor fogyatékosokkal együtt jelen vannak az egyház életében.

Már csak egy kérdés marad hátra: jelenlegi helyzetben valóban így vagyunk ezzel az egyház életével a fentiek szerint?

Nem? Itt jön a reakcióm második jellege! Vagyis meg kéne valósítani a fentieket!
Mikesy György
4. 2014-03-22 18:50:00
(folytatás)
Ha nem, akkor még mindig életben marad az a Krisztusban való megbotránkozás, amiről ír az Újszövetség, akár tetszik, akár nem. Különleges ez a krisztusi boldogság, amiről keveset beszélünk: „boldog, akik énbennem nem botránkoznak”, amikor siketet hallóvá, bénát járóvá, vakot látóvá teszi, leprást megtisztítja, beteget gyógyítja, szegényeknek hirdetik az evangéliumot, stb. Ezeket a dolgokat nem lehet külön választani.
Sok a tennivalónk a fogyatékosokkal kapcsolatban is, itt is mindent meg kell újítani, de Krisztusban, ahogyan Szent X. Pius pápára is hivatkoznak a zsinati dokumentu-mok.

Ez a „nem” arra mutat, hogy missziós küldetésben a váci egyházmegyei zsinat is kell irányt adni. Arra törekedve, hogy érvényesüljön a horizontális szemlélet minden zsi-nati témában is.
Ezt úgy tudjuk legjobban megvalósítani, ha papképzésben (szemináriumokban), teológiai tanulmányokat folytató hittudományi főiskolákon, egyetemeken helyet kapnak (nem fakultatív jelleggel) a fogyatékossági ismeretek tárgya, lehetőleg diplomás sorstársak előadásaiban.

Mikesy György
5. 2014-03-22 18:53:31
(folytatás)
Tehát el kell kezdeni a megújítást, azokkal is, akik felé figyelmünket terelte Krisztus, akikkel történt üdvtörténeti jelentőségek is meggyőzték Keresztelő Jánost, hogy Ő az Eljövendő és valóban eljött a földre, így titokzatos módon feltárultak az Isten Országának titkai. Nem véletlen, hogy az Újszövetség tanúsága szerint a fogyatékosokban valamilyen módon látni kell az Isten Országa titkainak birtokosait is.

Ők legyenek az Egyház különleges kincsei!

Felzárkóznak az Egyház igazi kincsei, szegények mellé.

Az ilyen, több mint tíz éves gondolatomat megerősítik Ferenc pápa gondolatai.

Ezzel a szemlélettel fordulhatunk a fogyatékosok felé, akkor pozitív irányba elmozdulunk az összes zsinati témákban is. (Azokra is szeretnék kitérni!) Hiszen szólítani tudjuk azokat is, akik fogyatékosokkal együtt élnek. Nem kevesen vannak! Országos szinten érinti több mint másfél millió embert.

Mikesy György
6. 2014-03-22 18:54:23
(folytatás)
A fogyatékosok közül többen vannak, akik nem képesek önellátó életvitelre, vagy szegények, vagy munkanélküliek, stb. ők rászorulnak a karitászi tevékenységre

Ezt azért írom le, mert amikor önálló életvitelre képes fogyatékosokról beszélünk, akik képesek lennének beilleszkedni, stb. akkor társadalmi és egyházi reakciókban kitérnek, pl. a tiszteletre méltó Hit és Fény Közösségére, stb., hogy mennyire támogatnak, stb. Tehát ne keverjük össze a dolgokat.

Tudnunk kell zsinati témákat és szakterületeket egymástól megkülönböztetni és egymással összhangban hozni, anélkül, hogy átfednénk egymást!




Dr. Tanczik Balázs
7. 2015-05-14 22:21:39
A gyóni résztvevők meglátásai:

Kórházi tekintetben mi is a fővároshoz tartozunk. Köszönjük Artúr atyának, hogy már pár éve kiküldte a budapesti kórházlelkészi ügyelet (0-24h) telefonszámát, azóta is kint van a faliújságon. Köszönjük továbbá nemcsak a nagyszerűen összeállított előadását, a gyakorlati tapasztalatának példáit, hanem egyáltalán azt a hatalmas szolgálatot, amit 11. éve végez a munkatársaival az egyházmegyében. A nyersanyagban tetszik a vastag betűs kérdés: "Ha apám, anyám, testvérem, én lennék ott?" Kiegészítés: Ha fizikai testében Krisztus feküdne ott? Akkor sem "lenne időm" meglátogatni? Akkor mitől vagyok keresztény (=krisztusi)?

Drog sajnos Dabason is van, tudjuk is, hogy hol, néha el is kapnak pár fiatalt, de sajnos a terjesztők is ügyesek... (Módszereik leírása itt nem tanácsos.) A prevenciót otthon kéne kezdeni, de az érintettek nagyrészt sérült családból, igazi családmodell nélkül jutnak idáig. Egyik tagunk egy óvoda igazgatónője (nem helyben), borzalmas dolgokat mesélt, hogyan nőnek fel gyerekek. Másik tagunk, az igazgatónő férje, szakképző iskolában tanít: a drog ott sem ritka. Harmadik tagunk háziorvos: a fiatal, felnőtt korosztály is érintett a drogban. Ráadásul városunk járási és kistérségi központ, ide begyűrűzik az ilyesmi is. Megoldás?? Nagyon alulról kéne kezdeni jópár családnál a felkaroló szeretetet. Illetve vonzóbbnak lennünk a drognál, alkoholnál, csakhogy ez időbe telik, azok viszont azonnal ható búfelejtést idéznek elő... :-(
Dr. Tanczik Balázs
8. 2015-05-14 22:34:13
Gyönyörű élmény, ahogy pl. a vízóraleolvasó gondoskodik a tőle nem messze lakó idős, rákos betegről és annak fogyatékos, felnőtt gyermekéről, nemcsak az óraállást olvassa le, és nemcsak leolvasáskor megy oda.

Személyes tapasztalatom: a kisebb közösségben jobban látom a pótcselekvésből fakadó alkoholfogyasztás elterjedtségét, mint a nagyobb helyeken (ámbár pl. a közeli főváros a kiváló ellenpélda).

A fogvatartottakkal kapcsolatban nekem csak pozitív tapasztalataim vannak: váci éveim alatt szívesen és örömmel jártam be a börtönbe misézni. A rabok nem muszájból jöttek, hogy kipipálják a "misekötelezettségüket", hanem lelkesen, és hálásak voltak, hogy valaki foglalkozik velük. Még akkor is, ha volt köztük, aki csak unaloműző céllal jött be. Gyönyörű volt, ahogy a székesegyházban is tanúságot tettek a megtéréseikről (már szabadult is visszajött azért, hogy tanúságot tegyen), ahogy a dicsőítő énekeket maguk imádkozták elő, és egyáltalán, ahogy akkoriban a gyakorló hívő parancsnok az egész tevékenységünket támogatta (hogy ma etéren mi a helyzet Vácon, azt nem tudom, lehet, hogy ugyanilyen jó). Bent az embernek van ideje lenyugodni, letisztulni. Köztük nem egyszer megfogalmazódott bennem is, ami a fogvatartottakban: kint is vannak lelkileg foglyok, bent is vannak lelkileg szabadultak - most akkor ki is a rab?

Balázs atya
kozma Zsuzsanna Bernadett nővér
9. 2015-10-29 12:16:56
Az Eucharisztia : Mint a legnagyobb Szentség a Katolikus Egyházunk meg váltása .

Ő benne
Ő érte
Ő általa
A Tied mindenható Isten Ég és Föld Úra és a Mi emberségünk meg váltója .
kozma Zsuzsanna Bernadett nővér
10. 2015-10-29 12:20:15
Szeretettel minden olvasónak .
A meg térések a Kegyelem ideje .

Tiszta szívvel őszinte lélekkel a katolikus Egyházam szolgai leánya ként .

Legyen nekem a TE szent ígéid szerint .
Mikesy György
11. 2015-11-03 17:59:36
Télen mozgásképtelkességem miatt kórházba kerültem a következő tapasztalatomat levonva. Kezdeti helyzetfelismerés után minden alkalmat megragadva, kerekesszékben ülve segíteni lehet az ápoló személyzetnek és betegeknek. Pl."forgalmat irányítani", észrevenni egyesek igényeit, alkalomhoz illően humorizálni, stb. Kezdeti bizalmatlanság hamar feloldódik, jó néven veszik az emberek és gyógyítók. Rá kell döbbenni, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Egy ideig még működik, hogy két-három beteg bevonásával egyfajta sajátos "helyi" kórház-pasztoráció. Azért sajátos, mert siketségem okozta kommunikáció nehézségem ebben akadályoz,hogy mélyebb és bizalmasabb kommunikációban együtt lehessünk számomra ismeretlen testvérekkel. Mindezek ellenére azt az akadályt áttöri a betegekkel való törődés, irántuk való segítőkészség és őket elfogadva mosolyogva közöttük való közlekedés.Ez vezessen felismerésre a kórházpasztoráció működésének nehézségei láttán, hogy katolikus hívők, ha kórházba kerülnek, akkor saját betegségét leküzdve (amennyire lehet) vegye fáradtságot, hogy maguk is kapcsolódjanak be a "helyi" kórházi misszióba, sokszor apró "hogy vagy?"-féle gesztus megteszi a hatását. Ha van rá mód, akkor előre szóljanak várható vendégeinek, hogy ne csak hozzájuk jöjjenek, hanem egy-egy általa kiszemelt árválkodó beteghez egy-egy 20 perc erejéig. Ez is a misszió megszervezése. Váci kórházban "eldugott" hirdetőhelyen olvasható vasárnapi mise időpontja.
Mikesy György
12. 2015-11-03 18:11:38
Továbbá azok a hívők, akik valamelyik hozzátartozójuk a kórházba kerül, akkor meg lehet kérni, hogy ha állapot megengedi, mérjen fel, hogy milyen segítségre van szükség egy-egy betegnek. Ezzel is, az előbbi példával "aktív" beteg nagyobb eséllyel megtapasztalhatja lelki-testi gyógyulás hatékonyságát, hiszen mindezek Krisztus nevében történik.
Tovább megyek, az "aktív" beteg, mint alkalmi beépített ember értesíthetne az adott plébániai közösséget, hogy kapcsolódjanak be az alkalmi kórházpasztorációba.
De mind a három példára érvényes a következő: csak óvatosan, nem tolakodva, betegek és gyógyítók emberi méltóságát tiszteletben tartva és velük kommunikálva lehetséges.
Ezt kéne megtanítani, megtanulni és megszervezni!


Hozzászóláshoz be kell jelentkezni.

Weboldalt készítette: Dunaweb szolgáltató kft
Oldal tetejére ugrás